“Üveges játéka a képhordózó: a hagyományos keretet hajlott ágakra, a vásznat pedig színes poliészterre cserélve olyan képtárgyakat alkot, amelyek arra kérdeznek rá, hogy mitől kép egy kép. Ha a hordozó bármeddig deformálható és bárhogyan installálható, akár még láncon is belógatható, akkor funkciójából fakadó értéke rajta kívül kell legyen – a nézőben, az intézményben, de
semmiképpen sem egységes módon, mivel körüljárva minden irányból mást mutat.”

                                                                                                                                                                                                               Fülöp Tímea

Egy ideje az Antropocén foglalkoztat mint geológiai határvonal, az ember által felszabadítotterők kártékony működéséből létrejövő eltűnés és katasztrófasorozat, mely válaszút elé állít mindent és mindenkit. Ez igazából nem is érdeklődés, ez a jelenünk. Munkáimban így
megjelenik a természet és az emberi test elvont módon, érzületként. Szerintem a műveimet egy adag melankólia és ugyanannyi játékosság jellemzi. A természetes és mesterséges határát keresem természetes felületeket imitáló alkotásaimmal,

melyek tárgyiasított képek. A festészet, a szobrászat és a fotó médiumait használom.