Életmesélő ékszer
Csizmadia Annamária
A tárgy elkészítése kapcsán foglalkoztatott az emlékezés folyamata, annak az életben és a személyiség formálásában betöltött szerepe, és a történet elmesélése is.
Bizonyos életszakaszokban, élethelyzetekben áttekintjük a múlt eseményeit, azokat rendezzük és személyünket elhelyezzük bennük. A történetek révén összefüggéseiben szemlélhetjük életünket, kapcsolatot teremthetünk a múltunkkal és meghatározhatjuk az adott pillanatban létező énünket. Az emlékek felidézésében szerepe lehet az évek során összegyűjtött apró tárgyainknak, melyekhez érzelmi szempontból is kötődünk, ezért a szimbolikus anyagválasztás mellett életem különböző szakaszaiból származó, a szeretett helyekhez, személyekhez, illetve tevékenységekhez kapcsolódó tárgyak felhasználásával készítettem el a nyakéket. A célom kísérlet is volt az identitás egyfajta elemzésére, erősítve az ékszerekben rejlő önkifejező szerepet. A kész installáció 13 rövid történetet is tartalmaz, melyek referenciapontul és a szemlélő saját élményei előhívására szolgálhatnak. A múzeumi tárolókban elhelyezett tárgyakra emlékeztető jelölések és magyarázatok a mesélő jelenlegi időbeli pozícióját jelölik, egyúttal saját életének kiállítási tárggyá lényegülésére kívánnak utalni.
A covid járvánnyal járó alapvető változások (távolságtartás, korlátozások, maszkviselés, home office) priorizálásra késztettek sokakat, és a korábban mindennapinak tartott tevékenységhez való hozzáállásunk is megváltozott. Lehetünk hálásak ugyanakkor apróságokért és az emlékeink felidézése ebben a rendkívüli helyzetben is önazonosságot és erőt adhat számunkra.
1. Törött jegygyűrű-darab, 1998 nyarán a székesfehérvári Bástya presszó teraszán ülve (csak félig) viccből tartott eljegyzés emléke.
2. Papír gyöngyök egy 1996-os gimis házibuliból. A házigazdára nem, csak arra emlékszem, hogy korán haza kellett menni és az este nagy részét a padláson bujkálva töltöttük.
3. 2010 nyarán, Zsófi nagymamám halála után a lakásából elhozott dobozban talált érme. Az jut eszembe róla, hogy gyerekkoromban vasárnap reggelenként együtt mentünk a templomba, ahol mindig meg kellett velem nézni a festményt, amin angyalka kísér át egy kisgyereket a hídon.
4. 1989. körül Ági nevű általános iskolai osztálytársamtól hozzám került fémhal. Ági szülinapi zsúrján az asztal alatt játszva könyörögtünk a szülőknek, hogy maradhassunk még 5 percet. A halat életem első gyöngyei fogják közre, amiket kakaósdobozban tartottunk a Garzon szekrény tetején.
5. Múlt századi tányérból származó cserépdarab, amit apukám talált valamikor szőlőművelés közben a telken Sukorón, aztán a villanyóraszekrényben várta több hasonló darabkával, hogy 2016 nyarán megtaláljam és a nem ismert története miatt beleszeressek.
6. 2017. húsvétkor talált, szintén a sukorói telekről származó fakéreg: a gyermekkor gyökerei mellett a természetből nyerhető energia jelképe.
7. 1997 nyarán az aktuális szerelemtől ajándékba kapott nevető nap fülbevaló darabja, amit az érettségi tablóképen is viseltem. Attila koronát csinált nekem vasúti kocsikról lopott villanykörtékből és Queneau darabra vitt, de sajnos több volt vele a lent, mint a fent.
8. 2017-es Kisképzős feladat, a rezgőfű terméséről mintázott anya-lánya ékszer motívuma: egyszerre jelképe az ötvösségre találás sorsszerűségének és a női családtagok közötti kapcsolat különlegességének.
9. A 80-as évekből emlék legkisebb Matrjoska baba, Csöpi mama tálalószekrényében fonott kosárban tartott játékarzenál illusztris darabja: az (akkor még) egyetlen és legokosabb unoka.
10. A 2000-es években rendszeres, a horvátországi nyaralások egyikén begyűjtött tengerparti kövecske: verőfény, strandolók zaja és a tenger moraja.
11. A 90-es évek elején, a lengyelpiacon kockás pokrócról vásárolt, apukámtól kapott borostyán szívecske. Hagyomány bolhapiacokra járni nélkülözhetetlen dolgokért. Z mint Zapa, ahogy az Eszményi-Heilig gyerekkori dalban.
12. 1996-ban a Kopasz becenévre hallgató evezős edzőtársamtól kapott fapapucs, egyszerre testesíti meg a versenysport küzdelmes élményeit, ügyes-bajos kamaszkori emberi kapcsolatait, és egy későbbi élményt: a 2000. és 2002. között először szülők nélkül, barátokkal Hollandiában töltött gondtalan nyári napokat.
13. A székesfehérvári Országalma, a szülőváros jelképe, magától értetődőség, tanúja reggeli iskolába rohanásnak, randevúnak, éjszakai bóklászásnak.
Csizmadia Annamária
Foglalkozásom jogász, 2017. évben ötvös, 2018. évben aranyműves szakképzettséget szereztem, FISE és NEKSZOE tag vagyok.
2016. évtől rendszeresen pályázom és keresem a lehetőséget munkáim kiállítására, több alkalommal vettem részt az Ékszerek Éjszakája Budapest rendezvényein.
Az ötvösség számomra rég keresett eszköz a kommunikációra, foglalkoztatnak a sokak életében jelenlévő, ilyen szempontból univerzálisnak tekinthető tapasztalatok. Munkáimban szerepet kapnak a nők közötti és a családi kapcsolatok, izgalmasnak tartom és készítettem ékszereket az “aging gracefully”, a méltósággal öregedés jelensége kapcsán is.
Tárgyaimat az Art/Craft/Design felosztáson belül Art-ként definiálnám, de fontos számomra a hordhatóság és az aranyműves szakmából adódó kidolgozottság is.