A három képből álló sorozat hat darab kollázs technikával készült képből áll össze, mely digitálisan került összerendezésre. A divatmagazin, mint a divat egy tárgyiasított formája adta az alapanyagot a munkához.
Ki vagyok én? Hol vagyok? Mit látok? Mit gondolok? Hol élek? Számít?
Jelen világunkban a vírus hatására elmagányosodtunk, bezárkóztunk. Kevésbé látjuk és érzékeljük egymást, ellenben több időnk lett önmagunkra. Letisztázni a gondolatainkat, honnan jövünk, mikké lettünk, mit kaptunk, és hogy merre tartunk. Hogyan élhetünk ebben a szinte napról napra változó világban. Mi fontos, és mi nem. Milyen tárgyak kellenek és mik (már) nem?
Lecsendesedés, fókusz. Talán a divat világában is teret nyerhet egy olyan szemlélet, mely inkább a minőséget és tudatosságot helyezi előtérbe az újdonság-habzsoló tendencia helyett. Az ember és az ő közvetlen környezetének kapcsolata gondolkodtatott
el a képek létrehozásakor. Szűkebb környezet a ruházat is, mint ahogy az épületeink. Tárgyak vesznek körül, melyeknek megalkotását meghatározta az éppen aktuális vagy a jövőbe mutató divat. Miért pont azt vettem meg? A lélek láthatóvá tétele a színek és formák által. Öröm? Fájdalom? Magány? Remény? Nyitottság? Sok-sok kifejezhető érzés és gondolat, mely a viseletünkben vagy a lakótereinkben tükröződhet vissza. Csak olvasni kell, látni egymást, és megtanulni dekódolni a tudatos vagy tudatalatti jeleket.
Látsz? Számít.
A bécsi Angewandte (Iparművészeti Egyetem) divat osztályának hallgatója voltam közel 5 évig, mely nagyban megalapozta és meghatározta azt, ahogyan ma a divatot látom.
Itt Veronique Branquinho és Bernhardt Willhelm voltak a mentoraim. Később Textiltervezőként végeztem a MOMÉ-n, majd Vizuális kultúra tanárként az Eszterházy Egyetemen. Az utóbbi képzőművészeti szempontból volt számomra nagyon inspiráló, Szurcsik József és
Nagy T Katalin tanáraim kiváló óráit soha sem feledem sem szakmai, sem pedagógiai szempontból. Végül a divat tanításának varázsa csábított el közel hét éve, és ma is művésztanárként dolgozom, 9. évfolyamtól a felnőttekig vannak tehetséges diákjaim, akikkel inspiráló a közös munka.
Egyetemi tanulmányaim alatt kristályosodott ki, hogy a kollázs az a technika, melyben a leginkább szeretem kifejezni magam. A finom részletek helyeinek megtalálása, a formák és színek egymáshoz illesztése, a plusz gondolati tartalmak és érzelmek megmutatásának az az eszköze, melyben teret kap a tervezés folyamata is. A számos lehetőség közül a leginkább hozzám passzoló kép megalkotása izgalmas folyamat számomra. Gyűjteni az alapanyagokat, válogatni, precízen kivágni, majd ragasztani egy olyan meditatív folyamat, mely szellemileg is egyfajta lélekgyógyító hatással bír. Több csoportos kiállításon és divatbemutatón vettem részt munkáimmal főként Budapesten és Bécsben, illetve egy alkalommal Egerben is.